Bevándorlók - mellettünk
"A törökök valóban testvérként tekintenek a magyarokra"
Zgut Edit
2011. november 28., hétfő
2011. november 28., hétfő
- Címkék:
- kultúra
- törökország
Amikor először hallottam élőben énekelni Tulu Icözü török opera énekesnőt, azt gondoltam, hogy a különleges ázsiai vonásokkal megáldott művésznő leginkább származásával, és mezzo szoprán tehetségével tűnik majd ki a hazai művészek sorából. Aztán első beszélgetésünk alkalmával rájöttem: még ennél is érdekesebb töretlen lelkesedése, amellyel a kultúrán keresztül szeretné közelebb hozni egymáshoz a török és a magyar társadalmat.
A 33 éves művésznőre a tavasszal megrendezett országos török napon figyeltem fel először a budafoki Fonó Házban; magával ragadó jelenség volt, ahogy zongorakísérettel magyar népdalokat énekelt. Ekkor kevésbé volt érzékelhető bájos török akcentusa, ami a személyes találkozás alkalmával azonnal feltűnt. "Nem gond, ha néha angolul fejezem ki magam?" - kérdezte mosolyogva, utalva a magyar nyelv okozta nehézségekre. Végül egyszer sem kellett segítségül hívnia az angolt - alig kilenc éve él Magyarországon, amihez képest ügyesen beszéli a nyelvünket.
Tulu 2002-ben járt először Magyarországon, amikor az isztambuli állami operaház megbízásából részt vett egy budapesti szakmai workshopon. Itt ismerkedett meg későbbi mesterével, Gulyás Dénessel, a Liszt Ferenc Zeneakadémia professzorával. Egy évre rá az intézmény részidős hallgatója, majd 2005-től teljes státusú növendéke. "Több száz jelentkező közül választottak ki bennünket, két kínait, és engem" - mondta büszkén. Zenei tanulmányait 2007-ben fejezte be, s végül úgy döntött, Magyarországon marad. Finoman utalt rá, hogy személyes tényezők is hozzájárultak ehhez a döntéséhez, ám a magánéletével kapcsolatos kérdéseimet udvariasan elhárította.
Saját bevallása szerint munkásságának legfőbb célja, hogy erősítse a török-magyar művészeti kapcsolatokat. 2008-ban például azon fáradozott, hogy Magyarország és Törökország később együtt nyerhessen el egy fiatal zenészek támogatására létrehozott uniós pályázatot annak apropóján, hogy 2010-ben Pécs és Isztambul voltak az Európai Unió kulturális fővárosai. "Mindössze 11 pont hiányzott a sikerhez" - mondta lelkesen, hozzátéve, hogy továbbra is elszántan kutatja az ehhez hasonló lehetőségeket. "Egy ilyen projekt hatalmas lehetőségeket rejt magába a fiatal tehetségek támogatása terén, arról nem is beszélve, milyen értékes kapcsolatot lehet kiépíteni a két ország művészi társadalma között" - fogalmazott Tulu.
A fiatal művésznő a magyar-török kapcsolattal összefüggésben ugyancsak a kulturális prizmát emelte ki. "A művészetben nincsen harag, rosszindulat, nem terheli politikai konfliktusok, történelmi hordalékok: csak az ember lézetik és a kreativitás, ami valóban képes országokat összehozni, népek közötti barátságot kialakítani" - magyarázta. A szabadúszó énekesnő hangsúlyozta, hogy a magyar kultúra jelentős nyomot hagyott a művészetén, amit a hazai közönség is érzékel a törökországi otthoni előadások során.
"A mi világunkban csak egy darabig számít a nemzeti hovatartozás: természetesen büszke vagyok török mivoltomra, de a színpadon elsősorban előadóművész, s mindenekelőtt ember vagyok".
Arra a kérdésemre, hogyan látta a magyar társadalmat kilenc éve, és hogyan látja most, azt felelte: az évek során sokat tisztult a benne kialakult kép. "Nem beszéltem a nyelvet, idegen voltam, az emberek pedig távolságtartóak voltak velem. Majd megtanultam magyarul, és rögtön más hozzáállást tapasztaltam" - fejtette ki.
Óvatosan puhatolózni kezdtem, érte-e valaha diszkrimináció a származása miatt, amire visszafogottan elmosolyodott. "Kezdetben angolórákat vettem, ahol egyszer fogalmazást kellett írnunk. Tőlem azt kérte a tanár, hogy a török kultúráról írjak, mire az egyik csoporttársam gúnyosan hozzám fordult, és azt mondta, hogy mindenképpen azt fejtsem ki, milyen volt Magyarországon a 150 éves török megszállás". Amikor megkéreztem mit felelt erre, Tulu egyben remek humoráról is tanúbizonyságot tett: "Közöltem vele, hogy fogalmam sincsen, én csak tegnap érkeztem".
Megjegyezte ugyanakkor azt is: nagyon sajnálja hogy a múlt így alakultak, ettől függetlenül úgy látja, hogy a két nép viszonya jónak mondható. "A törökök valóban testvérnépként látják a magyarokat" - tette hozzá.
Kíváncsi voltam arra is, hogyan látja a magyar nőket, szerinte miben különböznek a török lányoktól. "A modern nő mindenhol modern, nincs nagy különbség közöttük, de zárkózott és konzervatív emberek mindenhol vannak" - utalt a vallási szokásokat szigorúan betartó asszonyokra, akik Törökországban például hidzsáb (kendő) alá rejtik a hajukat. Tulu megosztotta velem, hogy istenhívő, ugyanakkor nem tartja a vallási előírásokat. "Senki sem állhat közém, és Isten közé" - szögezte le határozottan.
Az énekesnő bevallotta azt is, hogy néha feltámad benne a honvágy Törökország iránt, de nagyon boldog Magyarországon, és egyelőre nem is tervezi, hogy visszamegy. "Törökország a véremben folyik, képtelen vagyok elvonatkoztatni ettől. Ha honvágyat érzek, török verseket olvasok Nazim Hikmettől. A nyugodtabb pillanatokban pedig török kávéval relaxálok".
Tulu Icözü
Készült az Európai Unió Integrációs Alapjának támogatásával.
A fiatal művésznő a magyar-török kapcsolattal összefüggésben ugyancsak a kulturális prizmát emelte ki. "A művészetben nincsen harag, rosszindulat, nem terheli politikai konfliktusok, történelmi hordalékok: csak az ember lézetik és a kreativitás, ami valóban képes országokat összehozni, népek közötti barátságot kialakítani" - magyarázta. A szabadúszó énekesnő hangsúlyozta, hogy a magyar kultúra jelentős nyomot hagyott a művészetén, amit a hazai közönség is érzékel a törökországi otthoni előadások során.
"A mi világunkban csak egy darabig számít a nemzeti hovatartozás: természetesen büszke vagyok török mivoltomra, de a színpadon elsősorban előadóművész, s mindenekelőtt ember vagyok".
Arra a kérdésemre, hogyan látta a magyar társadalmat kilenc éve, és hogyan látja most, azt felelte: az évek során sokat tisztult a benne kialakult kép. "Nem beszéltem a nyelvet, idegen voltam, az emberek pedig távolságtartóak voltak velem. Majd megtanultam magyarul, és rögtön más hozzáállást tapasztaltam" - fejtette ki.
Óvatosan puhatolózni kezdtem, érte-e valaha diszkrimináció a származása miatt, amire visszafogottan elmosolyodott. "Kezdetben angolórákat vettem, ahol egyszer fogalmazást kellett írnunk. Tőlem azt kérte a tanár, hogy a török kultúráról írjak, mire az egyik csoporttársam gúnyosan hozzám fordult, és azt mondta, hogy mindenképpen azt fejtsem ki, milyen volt Magyarországon a 150 éves török megszállás". Amikor megkéreztem mit felelt erre, Tulu egyben remek humoráról is tanúbizonyságot tett: "Közöltem vele, hogy fogalmam sincsen, én csak tegnap érkeztem".
Tulu Icözü
Kíváncsi voltam arra is, hogyan látja a magyar nőket, szerinte miben különböznek a török lányoktól. "A modern nő mindenhol modern, nincs nagy különbség közöttük, de zárkózott és konzervatív emberek mindenhol vannak" - utalt a vallási szokásokat szigorúan betartó asszonyokra, akik Törökországban például hidzsáb (kendő) alá rejtik a hajukat. Tulu megosztotta velem, hogy istenhívő, ugyanakkor nem tartja a vallási előírásokat. "Senki sem állhat közém, és Isten közé" - szögezte le határozottan.
Az énekesnő bevallotta azt is, hogy néha feltámad benne a honvágy Törökország iránt, de nagyon boldog Magyarországon, és egyelőre nem is tervezi, hogy visszamegy. "Törökország a véremben folyik, képtelen vagyok elvonatkoztatni ettől. Ha honvágyat érzek, török verseket olvasok Nazim Hikmettől. A nyugodtabb pillanatokban pedig török kávéval relaxálok".
Tulu Icözü
- 1978-ban született Isztambulban
- 2001-ben hegedű szakon végezte el az állami konzervatóriumot, majd az évek során mezzo szoprán operaénekessé képezte magát
- 1999 és 2004 között az isztambuli Állami Operaház balettprodukcióiban szerepelt
- 2003-2007-ig a Liszt Ferenc Zeneakadémia hallgatója
- fellépett többek között a budapesti Francia Intézetben, a Magyar Rádió Márványtermében, és a Bartók Béla Emlékházban
- 2001-ben hegedű szakon végezte el az állami konzervatóriumot, majd az évek során mezzo szoprán operaénekessé képezte magát
- 1999 és 2004 között az isztambuli Állami Operaház balettprodukcióiban szerepelt
- 2003-2007-ig a Liszt Ferenc Zeneakadémia hallgatója
- fellépett többek között a budapesti Francia Intézetben, a Magyar Rádió Márványtermében, és a Bartók Béla Emlékházban
Készült az Európai Unió Integrációs Alapjának támogatásával.
Cikkünk a „Bevándorlók – mellettünk” című, Európai Integrációs Alap által támogatott kampányunk keretében született azzal a céllal, hogy tájékoztatást nyújtson a tíz legnagyobb Magyarországon élő bevándorló csoport egyikéről. 2010. december 31-én 18 932 ukrán, 14 345 kínai, 12 594 szerb, 5489 orosz, 3790 vietnámi, 3469 amerikai, 1900 török, 1767 iráni, 1293 izraeli és 182 iraki állampolgár tartózkodott legálisan Magyarországon. Fontosnak tartjuk ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy a fenti 18 932 ukrán és 12 594 szerb állampolgárságú személy döntő többsége Magyarországra, mint az anyaországba hazaérkező határon túli magyar honfitársunk. Magyarországon a 2001-es népszámlálás adatai szerint 3816 szerb nemzetiségű és 5070 ukrán nemzetiségű ember élt. A többezres lélekszámú bevándorló közösség figyelmet érdemel, ezért célunk, hogy a vitaindítóként szolgáló írásokkal hozzászólásra ösztönözzük a Kitekintő olvasóit, hozzájárulva ezzel a migrációval és integrációval kapcsolatos társadalmi tudatosság növeléséhez.
No comments:
Post a Comment