İNTERVİEW

Bevándorlók - mellettünk

"A törökök valóban testvérként tekintenek a magyarokra"

Zgut Edit
2011. november 28., hétfő

Címkék:
• kultúra
• törökország

Amikor először hallottam élőben énekelni Tulu Icözü török opera énekesnőt, azt gondoltam, hogy a különleges ázsiai vonásokkal megáldott művésznő leginkább származásával, és mezzo szoprán tehetségével tűnik majd ki a hazai művészek sorából. Aztán első beszélgetésünk alkalmával rájöttem: még ennél is érdekesebb töretlen lelkesedése, amellyel a kultúrán keresztül szeretné közelebb hozni egymáshoz a török és a magyar társadalmat. 

A 33 éves művésznőre  a tavasszal megrendezett országos török napon figyeltem fel először a budafoki Fonó Házban; magával ragadó jelenség volt, ahogy zongorakísérettel magyar népdalokat énekelt. Ekkor kevésbé volt érzékelhető bájos török akcentusa, ami a személyes találkozás alkalmával azonnal feltűnt. "Nem gond, ha néha angolul fejezem ki magam?" - kérdezte mosolyogva, utalva a magyar nyelv okozta nehézségekre.  Végül egyszer sem kellett segítségül hívnia az angolt - alig kilenc éve él Magyarországon, amihez képest ügyesen beszéli a nyelvünket.

Tulu 2002-ben járt először Magyarországon, amikor az isztambuli állami operaház megbízásából részt vett egy budapesti szakmai workshopon. Itt ismerkedett meg későbbi mesterével, Gulyás Dénessel, a Liszt Ferenc Zeneakadémia professzorával. Egy évre rá az intézmény részidős hallgatója, majd 2005-től teljes státusú növendéke. "Több száz jelentkező közül választottak ki bennünket, két kínait, és engem" - mondta büszkén. Zenei tanulmányait 2007-ben fejezte be, s végül úgy döntött, Magyarországon marad. Finoman utalt rá, hogy személyes tényezők is hozzájárultak ehhez a döntéséhez,  ám a magánéletével kapcsolatos kérdéseimet udvariasan elhárította. 

Saját bevallása szerint munkásságának legfőbb célja, hogy erősítse a török-magyar művészeti kapcsolatokat. 2008-ban például azon fáradozott, hogy Magyarország és Törökország később együtt nyerhessen el egy fiatal zenészek támogatására létrehozott uniós pályázatot annak apropóján, hogy 2010-ben Pécs és Isztambul voltak az Európai Unió kulturális fővárosai. "Mindössze 11 pont hiányzott a sikerhez" - mondta lelkesen, hozzátéve, hogy továbbra is elszántan kutatja az ehhez hasonló lehetőségeket. "Egy ilyen projekt hatalmas lehetőségeket rejt magába a fiatal tehetségek támogatása terén, arról nem is beszélve, milyen értékes kapcsolatot lehet kiépíteni a két ország művészi társadalma között" - fogalmazott Tulu.
A fiatal művésznő a magyar-török kapcsolattal összefüggésben ugyancsak a kulturális prizmát emelte ki. "A művészetben nincsen harag, rosszindulat, nem terheli politikai konfliktusok, történelmi hordalékok: csak az ember lézetik és a kreativitás, ami valóban képes országokat összehozni, népek közötti barátságot kialakítani" - magyarázta. A szabadúszó énekesnő hangsúlyozta, hogy a magyar kultúra jelentős nyomot hagyott a művészetén, amit a hazai közönség is érzékel a törökországi otthoni előadások során.
"A mi világunkban csak egy darabig számít a nemzeti hovatartozás: természetesen büszke vagyok török mivoltomra, de a színpadon elsősorban előadóművész, s mindenekelőtt ember vagyok".
Arra a kérdésemre, hogyan látta a magyar társadalmat kilenc éve, és hogyan látja most, azt felelte: az évek során sokat tisztult a benne kialakult kép. "Nem beszéltem a nyelvet, idegen voltam, az emberek pedig távolságtartóak voltak velem. Majd megtanultam magyarul, és rögtön más hozzáállást tapasztaltam" - fejtette ki.
Óvatosan puhatolózni kezdtem, érte-e valaha diszkrimináció a származása miatt, amire visszafogottan elmosolyodott. "Kezdetben angolórákat vettem, ahol egyszer fogalmazást kellett írnunk. Tőlem azt kérte a tanár, hogy a török kultúráról írjak, mire az egyik csoporttársam gúnyosan hozzám fordult, és azt mondta, hogy mindenképpen azt fejtsem ki, milyen volt Magyarországon a 150 éves török megszállás". Amikor megkéreztem mit felelt erre, Tulu egyben remek humoráról is tanúbizonyságot tett: "Közöltem vele, hogy fogalmam sincsen, én csak tegnap érkeztem".

Tulu Icözü

Megjegyezte ugyanakkor azt is: nagyon sajnálja hogy a múlt így alakultak, ettől függetlenül úgy látja, hogy a két nép viszonya jónak mondható. "A törökök valóban testvérnépként látják a magyarokat" - tette hozzá.
Kíváncsi voltam arra is, hogyan látja a magyar nőket, szerinte miben különböznek a török lányoktól. "A modern nő mindenhol modern, nincs nagy különbség közöttük, de zárkózott és konzervatív emberek mindenhol vannak" - utalt a vallási szokásokat szigorúan betartó asszonyokra, akik Törökországban például hidzsáb (kendő) alá rejtik a hajukat. Tulu megosztotta velem, hogy istenhívő, ugyanakkor nem tartja a vallási előírásokat. "Senki sem állhat közém, és Isten közé" - szögezte le határozottan.
Az énekesnő bevallotta azt is, hogy néha feltámad benne a honvágy Törökország iránt, de nagyon boldog Magyarországon, és egyelőre nem is tervezi, hogy visszamegy. "Törökország a véremben folyik, képtelen vagyok elvonatkoztatni ettől. Ha honvágyat érzek, török verseket olvasok Nazim Hikmettől. A nyugodtabb pillanatokban pedig török kávéval relaxálok".

Tulu Icözü

- 1978-ban született Isztambulban
- 2001-ben hegedű szakon végezte el az állami konzervatóriumot, majd az évek során mezzo szoprán operaénekessé képezte magát
- 1999 és 2004 között az isztambuli Állami Operaház balettprodukcióiban szerepelt
- 2003-2007-ig a Liszt Ferenc Zeneakadémia hallgatója
- fellépett többek között a budapesti Francia Intézetben, a Magyar Rádió Márványtermében, és a Bartók Béla Emlékházban

Készült az Európai Unió Integrációs Alapjának támogatásával.

Cikkünk a „Bevándorlók – mellettünk” című, Európai Integrációs Alap által támogatott kampányunk keretében született azzal a céllal, hogy tájékoztatást nyújtson a tíz legnagyobb Magyarországon élő bevándorló csoport egyikéről. 2010. december 31-én 18 932 ukrán, 14 345 kínai, 12 594 szerb, 5489 orosz, 3790 vietnámi, 3469 amerikai, 1900 török, 1767 iráni, 1293 izraeli és 182 iraki állampolgár tartózkodott legálisan Magyarországon. Fontosnak tartjuk ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy a fenti 18 932 ukrán és 12 594 szerb állampolgárságú személy döntő többsége Magyarországra, mint az anyaországba hazaérkező határon túli magyar honfitársunk. Magyarországon a 2001-es népszámlálás adatai szerint 3816 szerb nemzetiségű és 5070 ukrán nemzetiségű ember élt. A többezres lélekszámú bevándorló közösség figyelmet érdemel, ezért célunk, hogy a vitaindítóként szolgáló írásokkal hozzászólásra ösztönözzük a Kitekintő olvasóit, hozzájárulva ezzel a migrációval és integrációval kapcsolatos társadalmi tudatosság növeléséhez.

KURT WEILL RECORDING SESSION (Pictures)

Concert in Bartók Béla Memorial House, Budapest / 17th May 2011

A. VİVALDİ                      Vedro con Mio Diletto                                                    Tulu içözü

F. DURANTE                    Vergin, Tutto Amor                                                Arda Aydoğan

G.GOUNOD                       Faust  “Marguerite Aria”                                    Funda Ateşoğlu

F. SCHUBERT                  Ave Maria                                                                      Tulu İçözü

F. SCHUBERT                  Serenade                                                                  Arda Aydoğan  

G. PUCCİNİ                      Gianni Schicchi   “Lauretta Aria”                        Funda Ateşoğlu

F. LİSZT                            Es Muß ein Wunderbares Sein                                    Tulu İçözü

P.i.TSCHAİKOVSKY     Lied Der Mignon                                                     Arda Aydoğan 
O. METRA                         Serenade                                                                Funda Ateşoğlu

B. BARTÓK                       Eight Hungarian Folksong Nr.1                                  Tulu İçözü

E. KÁLMÁN                       Csardas Fürstin “Sylva Aria”                              Funda Ateşoğlu

U.C. ERKİN                       Divan                                                                         Arda Aydoğan 

                                                                     ACT

A.DVORAK                        My Mother Taught Me                                         Funda Ateşoğlu 

N.RIMSKY- KORSAKOW   Lied Des Waragers                                            Arda Aydoğan

Z. KODÁLY                              Hej Két Tikom                                                          Tulu İçözü 

S.RÜSTEMOV                 Song of Azerbaijan “Alagöz”                                  Funda Ateşoğlu

İLHAN BARAN                      Efem                                                                     Arda Aydoğan

U.C.ERKİN                              Ayın Ondördü                                                           Tulu İçözü

(Arranged by ) 

E.TUĞCULAR                Anonim Tokat Song “Sabahın Seherinde”            Funda Ateşoğlu

ULVİ CEMAL ERKİN           Çamdan Sakız Akıyor                                        Arda Aydoğan

B. BARTÓK                      Eight Hungarian Folksong Nr.3                                      Tulu İçözü  
  

B.HOİNİC – HACI ARİF BEY   “Vücudu İklimi”                                       Funda Ateşoğlu 

A.A.SAYGUN                       Alto Solo -From Yunus Emre Oratorio                    Tulu İçözü     

İLHAN BARAN                    Kolbaşı                                                                    Arda Aydoğan

Final Düet:

J.OFFENBACH “ Giulietta -Nicklausse Duetto “  Barcarolle

                            Les Contes D’Hoffmann                               Tulu İçözü -  Funda Ateşoğlu          

Bartók Béla Memorial House 

BARBARA SONG from George Wilhelm Pabst Film

A wonderful version of this touching song.

Great actress and a good cast.

ON GESTIC MUSIC

 

On Gestic Music
by Bertolt Brecht
translated by John Willett

DEFINITION

'Gest' is not supposed to mean gesticulation: it is not a matter of explanatory or emphatic movements of the hands, but of overall attitudes. A language is gestic when it is grounded in a gest and conveys particular attitudes adopted by the speaker towards other men. The sentence 'pluck the eye that offends thee out' is less effective from the gestic point of view than 'if thine eve offend thee, pluck it out'. The latter starts by presenting the eye, and the first clause has the definite gest of making an assumption; the main clause then comes as a surprise, a piece of advice, and a relief.

AN ARTISTIC PRINCIPLE

The musician sees this initially as an artistic principle, and not an especially interesting one. It may perhaps help him to set his texts in a particularly lively and easily assimilated way. What is more important is the fact that this principle of looking to the gest can allow him to adopt his own political attitude while making music. For that it is essential that we should he setting a social gest.

WHAT IS A SOCIAL GEST?

Not all gests are social gests. The attitude of chasing away a fly is not yet a social gest, though the attitude of chasing away a dog may be one, for in-stance if it comes to represent a badly dressed man's continual battle against watchdogs. One's efforts to keep one's balance on a slippery surface result in a social gest as soon as falling down would mean 'losing face'; in other words, losing one's market value. The gest of working is definitely a social gest, because all human activity directed towards the mastery of nature is a social undertaking, an undertaking between men. On the other hand a gest of pain, as long as it is kept so abstract and generalized that it does not rise above a purely animal category, is not yet a social one. But this is precisely the common tendency of art: to remove the social element in any gest. The artist is not happy till he achieves 'the look of a hunted animal'. The man then becomes just Man; his gest is stripped of any social individuality; it is an empty one, not representing any undertaking or operation among men by this particular man. The 'look of a hunted animal' can be-come a social gest if it is shown that particular manoeuvres by men can de-grade the individual man to the level of a beast; the social gest is the gest relevant to society, the gest that allows conclusions to be drawn about the social circumstances.

HOW CAN THE COMPOSER'S ATTITUDE TO THE TEXT REFLECT HIS ATTITUDE TO THE CLASS STRUGGLE?

Suppose that the musician composing a cantata on Lenin's death has to reproduce his own attitude to the class struggle. As far as the gest goes, there are a number of different ways in which the report of Lenin's death can be set. A certain dignity of presentation means little, since where death is involved this could also be held to be fitting in the case of an enemy. Anger at 'the blind workings of providence' cutting short the lives of the best members of the community would not be a communist gest; nor 'would a wise resignation to 'life's irony'; for the gest of communists mourning a communist is a very special one. The musician's attitude to his text, the spokesman's to his report, shows the extent of his political, and so of his human maturity. A man's stature is shown by what he mourns and in what way he mourns it. To raise mourning to a high plane, to make it into an element of social progress: that is an artistic task.

INHUMANITY OF SUBJECT-MATTER LEFT TO ITSELF

Every artist knows that subject-matter in itself is in a sense somewhat banal, featureless, empty, and self-sufficient. It is only the social gest -- criticism, craftiness, irony, propaganda, etc. -- that breathes humanity into it. The pomp of the Fascists, taken at its face value, has a hollow gest, the gest of mere pomp, a featureless phenomenon: men strutting instead of walking, a certain stiffness, a lot of colour, self-conscious sticking out of chests, etc. All this could be the gest of some popular festivity, quite harm-less, purely factual and therefore to be accepted. Only when the strutting takes place over corpses do we get the social gest of Fascism. This means that the artist has to adopt a definite attitude towards the fact of pomp; be cannot let it just speak only for itself itself, simply expressing it as the fact dictates.

A CRITERION

A good way of judging a piece of music with a text is to try out the different attitudes or gests with which the performer ought to deliver the individual sections: politely or angrily, modestly or contemptuously, approvingly or argumentatively, craftily or without calculation. For this the most suitable gests are as common, vulgar and banal as possible. In this way one can judge the political value of the musical score.

['Über gestische Musik', from Schriften zum Theater, 1957]

Kurt Weill Foundation for Music